A nyár folyamán számtalan esettel találkoztam akár közvetve, akár közvetlenül, melyek végtelenül elkeserítettek. Na nem a kutyák, vagy a gazdik, még csak nem is a környezetük. Amiről most szeretnék írni nektek, az sokkal kényesebb téma. Ha egy kutyának viselkedési problémája van, az a "mi szakmánkban" teljesen normális, azért vagyunk, hogy segítsünk a gazdinak abban, hogy megértse és tudja kezelni, javítani, megszüntetni. Így amikor arról számolnak be, hogy a kiképző lekezelően, félvállról, sértőn, ítélkezve állt hozzájuk a tréning során, mindig értetlenül állok kicsit a dolog előtt, sőt! Bevallom, volt, hogy átfutott az agyamon, hogy talán ez a gazdi megélése, a valóság árnyaltabb. Viszont előfordult, hogy a saját fülemmel hallottam, a saját szememmel láttam, ráadásul az online tanfolyamok miatt az ország legkülönbözőbb pontjairól tanítok gazdikat, akik beszámolnak hasonlókról úgy, hogy nyilván nem beszéltek össze, hiszen nem is ismerik egymást.
Szóval kénytelen vagyok nektek, Gazdiknak írni erről a jelenségről és adni néhány támpontot:
Először is: Nem oktatják egyetemen, főiskolán a "trénerkedést". Nem egzakt tudomány, még csak nem is egységes. Sokszor egymásnak homlokegyenest ellentmondó módszerekről hallani adott viselkedési probléma megoldásához, nem egyszer ezek inkább rontanak a helyzeten és a gazda trénerekbe vetett bizalma is elszáll. Általában kutyaiskolák indítanak saját tanfolyamokat, amit elvégezve a "trénernek" lesz egy bizonyítványa róla, hogy ő ehhez ért. Tehát papíron ő "szakember" lett. Valójában azonban ez egy tapasztalati terület, ráadásul annyira árnyalt és sokrétű, hogy elengedhetetlen a nyitott gondolkodás. Sok-sok módszert és azok lehetséges következményeit kell ismernünk: tudnunk, hogy mivel mit okozunk, azonosítani a viselkedés mögött megbúvó motivációt, mögöttes érzelmet és azzal dolgozni, hiszen maga a viselkedés csupán tünet.
Én tartok kapcsolatot kollégákkal az ország minden pontjáról, tudunk egymással beszélgetni, tapasztalatot cserélni, tisztelni a másik véleményét és igazán előrevivők ezek az alkalmak. Viszont itt, a kutyázásban is nagyon erősen megvan a "mindenki más hülye, csak az én véleményem az igaz"-mentalitás, amiből pedig egyenesen következik, hogy ha a gazdi több (akár csak 2) trénernél járt már bizonyos problémával, jó eséllyel teljesen ellentétes tanácsokat kapott, burkoltan, vagy kevésbé burkoltan minősítve közben az előző kollégát (és sajnos a gazdát akkor is, ha nem ez volt az eredeti cél).
Máskor burkoltságról szó sincs. Kedvenc példám, mikor a reaktív kutya láttán rávágja a kiképző, hogy "azért viselkedik így, mert nem tisztel téged" (Azaz rossz gazda vagy). Én szeretek reaktív kutyákkal dolgozni, az egyik kedvenc területem és elmondhatom, hogy ez egy több évtizedes vélekedés. Valójában már hál' istennek tudjuk azt, hogy ennek a viselkedésnek semmi köze a tisztelethez és annak hiányához. /Sokkal inkább a stresszhez, nem ritkán a félelemhez, szorongáshoz, bizonytalansághoz/.
Nem leszek álszent, nekem is van olyan, hogy nem vagyunk egy hullámhosszon a gazdival, nem ért egyet a módszereimmel, vagy egyszerűen nem vagyok neki szimpatikus és/ vagy ő sem nekem. Ebben az esetben nem dolgozunk együtt. Ennyi. Egy viselkedés megváltoztatásánál hosszú ideig kell együttműködnünk, folyamatosan kapcsolatot tartunk személyesen/ online és kommunikálunk egymással, hiszen én a gazdit tanítom, ő meg a kutyát. Elengedhetetlen, hogy meglegyen a szimpátia.
Sokszor azonban azt látom, hogy a tréner/ kiképző egy tekintélyszemély, aki kinyilatkoztat dolgokat, felül egy jó magas lóra és ha nem működik a módszere, akkor a gazdi a "hülye", vagy a kutya. Ő semmiképp. (Itt lép be a nyitott gondolkodásmód, mikor nem csupán egyetlen kutyaiskola által elsajátított rendszerben gondolkozik valaki, hanem képes ebből kilépni és megvizsgálni, hogy milyen lehetőségek vannak még, ha az adott módszer nem hatásos. Belőlük lesz véleményem szerint az igazán jó szakember egyébként...) A gazdik pedig általában bele is idomulnak ebbe az alárendelt szerepbe, hiszen az oktató tud valamit, amit ők nem. Elfogadják, hogy ők a rosszak, az ügyetlenek, az alkalmatlanok. (A félreértések elkerülése végett, valóban van olyan páros, ahol pl egy rossz fajtaválasztás miatt nincs meg a képesség a gazdában a kutya kezelésére, de ez sokkal ritkább, mint ahányszor egy gazda megkapja, hogy ő a rossz és miatta van minden baj.)
Erre mindenképp reagálnék: Aki veszi a fáradságot, utánajár és megkeres egy trénert, mert segítségre van szüksége, már jó eséllyel nem lehet rossz gazda. Ha mégis ezt éreztetik veletek, megjegyzéseket tesznek, akár verbális, akár non verbális módon ítélkeznek, minősítenek, akkor álljatok fel onnan és keressetek mást! Volt olyan tanítványom, aki elmondta, hogy a kutyaiskolában, ahova jártak, nem múlt el nap, hogy valaki ne sírta volna el magát az oktató stílusa miatt.... mégis mindenki végigjárta a kurzust. Nem kell! Én hiszek a kommunikáció erejében. Szóljatok bátran, ha valami nem tetszik, jelezzétek, hogy ez nektek nem oké! Ha pedig nem változik semmi, akkor fel kell állni és továbblépni.Rengeteg jó szakember van, aki nem arrogáns. Én úgy gondolom, hogy akkor jó egy tréning, ha úgy érünk el eredményeket együtt, hogy közben senkinek (a trénernek sem!!!!!) nincs gyomoridege a közös munkától, ne adj' isten, még jól is érezzük magunkat és jó hangulatban telnek az órák.
Miért pont most írok erről? Mert hamarosan itt a szeptember, nyitnak az iskolák és nagyon nem mindegy, hogy hova jelentkeztek. A kutya jólléte és a tiétek összefügg. Ha te rosszul érzed magad egy helyen (nem kevés pénzért ráadásul), a kutya érezni fogja a feszültséget rajtad, érzékeli, hogy valami nem oké, ami hatással lehet a viselkedésére.
A közösségi médiának rengeteg hátránya van, viszont előnye is. A szolgáltatók (trénerek, iskolák, tanácsadók, kutyaszakértők, stb-stb-stb) tartalmakat töltenek fel, ami alapján már kialakulhat egy kép róluk. Ez nagyban megkönnyíti a választást, így azt javaslom, használjátok okosan ezeket a felületeket, tájékozódjatok, olvassatok véleményeket, legyetek körültekintőek, ne féljetek kérdezni, és válogatni!
A mai bejegyzés egyoldalúan csak a tréner felelősségéről, stílusáról szólt, de természetesen a gazda viselkedésére is ugyanaz vonatkozik. Beszéljünk, viselkedjünk egymással tisztelettel, emberséggel, mert ha ez nincs meg, ott kezdődik a mérgező légkör, a stressz, a frusztráció, az ellenszenv. Ezek pedig nemhogy segítenének, de egyenesen rontanak a tréning eredményén.