Először is szögezzük le: ha valaki csupán saját szórakoztatására vesz magához egy élőlényt, nem veszi figyelembe az igényeit, pusztán a saját elképzelései szerint akarja szeretni és együtt élni vele, az mérhetetlenül önző, káros és szomorú dolog. Engem az ilyen mentalitás rendkívül fel tud bosszantani. Még egy aranyhalnak sem mindegy, hogy hány fokos a vize, milyen összetételű, milyen a környezete, mivel eteted, stb-stb, hát még egy kutyának, aki sokkal szorosabb kapcsolatban van velünk, emberekkel.
Régebben én magam is hangosan képviseltem azt a nézetet, hogy a kutya nem szőrös gyerek, ne tekintsük annak! Viszont mostanra kicsit árnyaltabban látom a képet. Nézzük csak meg közelebbről: ideális esetben egy gyereknek állítunk fel szabályokat? Igen. Ezáltal kell, hogy tudjunk nemet mondani neki? Igen. Segíti őt, ha következetesen, kiszámíthatóan viselkedünk? Igen, ez ad neki biztonságot. Kell gondoskodnunk a gyermekünkről, amíg ő magáról nem képes? Még szép! Mindezt úgy kell tennünk, hogy közben a lehetőségeinkhez mérten a legjobbat, legtöbbet adjuk neki? Ideális esetben abszolút. Figyelnünk kell a testi-lelki jólétére? Természetesen.
Nos, hát nagyjából ugyanezek igazak a kutyára is, azzal a különbséggel, hogy míg egy gyerkőc bizonyos kor után egyre önállóbb lesz, addig a kutyusnál sajnos a 13-14 év nem azt jelenti, hogy már össze tud dobni egy szendvicset magának, hanem azt, hogy idős korára jobban ránk van szorulva, mint valaha.
Szóval lehet, hogy én vagyok az egyetlen tréner, aki a sétáltatások után azt írja a gazdinak: "Ma nagyon jó volt a gyerek", vagy azt mondja a kutyának: "Ha így viselkedsz, megmondalak Anyukádnak"! De vállalom. Úgy érzem, hogy a kutyatartásnak van az a szintje, mikor a kutya teljesértékű családtag, sőt, én azt tapasztalom, hogy ez egyre inkább jellemző, és itt már abszolút érthető ez az elnevezés.
Én maximálisan tiszteletben tudom tartani, ha valaki fanyalog ettől, vagy úgy gondolja, hogy egészségtelen dolog a kutyát "gyermekként" kezelni, viszont az nem elfogadható, ha ez konfiltust okoz, mert támadják a gazdit, kritizálják érzelmi viszonyulását a kutyája felé, sőt, sokszor megbélyegzik, hogy ez biztos valami lelki betegség, vagy kompenzáció.
Tehát összességében sok kolléga szerint eretnekség és kimondottan káros ez a párhuzam, én viszont a fenitek figyelembe vételével azt mondom, hogy igenis van létjogosultsága.
Szóval utólag is boldog gyereknapot kívánok a kutyagyerekeknek!!!