.... holott egyáltalán nem így gondolom. Amikor egy-egy sétáltatás (hivatalos nevén TörPesztra) után hazaviszem a delikvenst, mindig beszámolok róla a gazdinak, hogy aznap éppen hogy viselkedett. Mikor elmondom, hogy nagyon ügyes volt, akkor azt azért teszem, hogy tudja a gazdi, hogy mennyit fejlődött, hogy képes rá, hogy megküzdjön olyan helyzetekkel, amik korábban gondot okoztak neki, hogy büszke legyen rá, hogy az eb milyen "jó gyerek" volt. Sokszor azonban ezt hallva felébred a gazdiban az az érzés, hogy "ha Anettnél jól viselkedik, akkor tuti én rontom el".
Ezzel kapcsolatban szeretnék néhány dolgot megosztani veletek:
Igen, persze, hogy közöd van hozzá, milyen a kutyád viselkedése. Te és ő egy csapat, egy egység vagytok. A kutya reagál rád, te rá és ebből alakul ki egy dinamika. Ő tesz dolgokat, folyamatosan kommunikál, kérdez, te pedig sokszor tudtodon, szándékodon kívül válaszolsz neki. Ebből ő leszűr információkat, ami (részben) meghatározza a viselkedését. DE! És ez egy nagyon-nagyon fontos "de": NEM kizárólagosan a Te hibád, ha a kutyád bármilyen nemkívánatos viselkedést produkál.
Vegyünk például egy (na jó, kettő) nagyon gyakori problémát, amik ráadásul sokszor kéz a kézben járnak: A reaktivitást és az alacsony frusztrációtűrést. Az előbbi az a jelenség, mikor a kutya pillanat tört része alatt vetkőzik ki magából és lesz tüneményes kiskedvencből vérengző fenevad, aki kétlábon csüng a póráz végén, ha másik kutyát lát (nagyon-nagyon leegyszerűsítettem és a leggyakoribb példát hoztam erre a viselkedésre). Az alacsony frusztrációtűrés pedig azt jelenti, hogy a kutya valamit szeretne, és ha nem kapja meg, vagy nem azonnal, akkor frusztrálttá válik és ennek igen határozottan hangot is ad. A fenti példánál maradva, ha oda szeretne menni egy fajtárshoz, de te nem engeded, bepörög és őrjöngeni kezd.
Ezek hátterében van, hogy a gazda áll, igen. Tagadhatatlan. És azt tudjátok, hogy a gazdán kívül még mennyi minden lehet? A teljesség igénye nélkül:
-genetika: bizony, van, hogy az eb érzékenyebb idegrendszerrel születik és erősebben reagál a triggerekre
-hiányos/ nem megfelelő szocializáció: ha a kutyust túl korán választották el az anyától, alomtestvérektől, az okozhat felnőtt kori problémákat, de az sem segít, ha a környezetében lévő fajtársak (pl szülők) nem megfelelő viselkedését látja
-elhanyagolás: nem csak a bántalmazás, fizikai erőszak okozhat viselkedési problémákat, hanem az ingerszegény környezet is, ahonnan a kutyus esetleg a családba kerül
-traumák: a múltban történt negatív tapasztalatok hatással vannak a kutya aktuális viselkedésére
-rossz berögződések: ha egy viselkedés megerősítést nyert a múltban (akkor is, ha nem szándékosan és nem is feltétlen a gazda által), annak a viselkedésnek a gyakorisága bizony nőni fog....
.... és ez csak néhány példa, ami teljesen független a gazditól. Tehát egyáltalán nem biztos, hogy te okoztad a kutyád nemkívánt viselkedését.
Az pedig, hogy a tréner hamarabb meg tudja oldani, mint te? Hogy nála teljesen másképp viselkedik? Hogy vele olyan könnyen mennek a dolgok, amikkel te vért izzadsz? Ez teljesen logikus és normális. Gondolj csak bele: Neked ő az egyetlen kutyád (vagy max még 1-2-3 van mellette), lehet, hogy az első kutyád. Lehet, hogy a menhelyen/ ideiglenesnél/ tenyésztőnél/ stb másképp viselkedett, mivel más környezetben volt, szóval nem is tudhattad 100%-ban, hogy mit vállaltál, hiszen senki nem tudja pontosan megjósolni, hogy otthon nálad milyen lesz a kutyus. Ezzel szemben mi évek (van, aki évtizedek) óta kutyákkal foglalkozunk. Ha van kutyasulis rutinunk, egyszerre egy csoportnyi kutyával, és egy nap több csoport is jön, szóval lehet, hogy mondjuk (erős becslés) 50 kutya fordul meg a kezünk alatt egy kutyaiskolai napon, az egy hétvége alatt 100. Megfigyeljük őket, tanulunk róluk, tapasztalatokat gyűjtünk. Ehhez jönnek még a különböző előadások, továbbképzések, könyvek, jegyzetek, mindenféle, amikkel naprakésszé tesszük a tudásunkat. Azt hiszem, ezek után teljesen nyilvánvaló, hogy másképp nyúlunk a kutyához, mint a saját gazdájuk. A kutya pedig folyamatosan reagál, kommunikál (lásd fentebb), és emiatt ránk nyilván másképp fog reagálni, tehát velünk máshogy fog viselkedni. Arról nem is beszélve, hogy engem egy Pesztrás nagyon maximum naponta 60 percre lát, akkor is tematikus sétán vesz részt, te viszont sokkal több időt töltesz vele, teljesen más dolgokat csináltok együtt, más a kapcsolódás, hiszen Te vagy a gazdája.
Egy pillanatig ne érezd rosszul magad, amiért veled "rosszul" viselkedik a kutyád, a trénerrel meg nem. Egy jó szakembernek nem az a dolga, hogy "megjavítsa a kutyádat", hanem, hogy segítsen neked megérteni a viselkedését és olyan eszközöket adjon a kezedbe, amivel a lehető legjobban tudod kezelni, és ezáltal javítani/ megoldani az adott viselkedést. A végső cél soha nem a "tökéletesség", mert az csak illúzió, hanem, hogy a ti párosotok dinamikája a lehető legideálisabb legyen, és hogy Te és a kutya is minél inkább értsétek egymást és megfelelően reagáljatok a másikra. Nálam legalábbis így működik, és mivel ez egy élethosszig tartó folyamat, így természetes, hogy lesznek hullámvölgyek, visszaesések, csalódások. Egy jó tréner pedig ilyenkor ott van és átsegít rajtuk, akár néhány tanáccsal, vagy csak azzal, hogy meghallgat, esetleg konkrét tréninggel támogat benneteket.
Szóval ne tessék elkeseredni, ha a trénernél valami jobban megy. Én sem szomorkodom, ha a fodrász szebben vágja le a hajam, mint én saját magamnak, sőt! El is várom tőle :-D